Egyelőre nem tudni, hogyan, de jó verssel lepte meg a barátait és közönségét egy kolozsvári fiatal költő, aki már fél éve művészettel foglalkozik. Ügyes Levente, nyolcadik osztályos tanuló olyat írt, hogy a helyi költők is beleremegtek.

 "Egy fél évvel ezelőtt, magyarórán jöttem rá, hogy költő vagyok", mesélte Levente az őt csodáló művészek körében, akik a tiszteletére gyűltek össze. Míg egy kakaót rendeltek neki, tovább beszélt: "én jó matekos vagyok, a tornában viszont mindig a leggyengébb, ezért is éreztem, hogy művészi hajlamaim vannak. Pixet vettem a kezembe tehát, és leírtam az első versem, ami egy maciról szólt, aki málnát gyűjt az erdőben".

Levente még néhány verset írt, de egyik sem volt az igazi. Mint fogalmazott, a témák rendben voltak, de nem írt eléggé magabiztosan.

"Aztán rájöttem: a nemiszervemről kell írnom. Hogy milyen sokmindent tudnék én csinálni vele, hogy kinek hová gyúrnám".

A tapsvihar után Levente felolvasta versét, amely a képen is látható, a háta mögött. Levente nem adott engedélyt a teljes vers közlésére, csak a kedvenc részletét jeleníthetjük meg:

"Petem, petem, mit csinálsz?

Évikébe besétálsz?

Megy a ruca reggelizni,

Őt nem fogom megtömni."

A jövő biztos: a fiatal költő, aki az elmúlt tíz év első jó kolozsvári versét megírta, hamarosan kötettel jelentkezik, "A kisebbik én" címmel. Tervei szerint otthagyja az iskolát, műszakállat ragaszt, és svájci sapkát hord majd, de ez még nem biztos.