Jancsó Miklóst, a kétszeres Kossuth-díjas filmrendezőt az országhatáron kívül is ismerik és elismerik, mezei tévénézők és rendezők egyaránt. Az idén 89 esztendős Miki bácsi a huszadik század közepe után több tucat nagy- és kisjátékfilmet, dokumentumfilmet tett le az asztalra, de nem elégszik meg ennyivel... hogy miért nem, és hogy még mit vár az élettől, arról az alábbiakban olvashatnak:
HÁPOG: Miki bácsi, miről szól a Kapa-Pepe sorozatod?
JANCSÓ: Kapáról és Pepéről.
HÁPOG: Azt mondják, hogy az utóbbi húsz évben nem sokat öregedtél, de ez a sorozat mégis azt bizonyítja, hogy igen...
JANCSÓ: Egy férfira nem illik ráfogni, hogy öregszik. Hogy is mondjam, te... te hány éves vagy? Olyan húsz-negyven között, ahogy elnézem... Egyszr a nyulaim... áh, de minek, mivégre?! Én azt mondom, csak annyit öregedtem, amennyit a pipám is.
JANCSÓ: Egy férfira nem illik ráfogni, hogy öregszik. Hogy is mondjam, te... te hány éves vagy? Olyan húsz-negyven között, ahogy elnézem... Egyszr a nyulaim... áh, de minek, mivégre?! Én azt mondom, csak annyit öregedtem, amennyit a pipám is.
HÁPOG: Szerinted a fiatalok ismerik a régebbi munkáid?
JANCSÓ: De kik azok a fiatalok? Úgy értem, a piramis írtó magas, és a légyzümmögés nagyon halk, annyira, hogy még csak észre se veszi az ember, ha épp egy repülőgépet indítanak be a szobájában - és a zene is bőg - de visszatérve, nem tudom, hogy kik azok a fiatalok. Ismerik, azt hiszem.
HÁPOG: Mi a következő filmed témája?
JANCSÓ: Valószínűleg
Kapa és Pepe, de... te, a '48-as szabadságharcban nem jártál, ugye?
Szerintem a következő filmem... van dohányod? Azt mondják... de figyelj,
azt is Mucsi és Scherer játssza majd.
HÁPOG: Mit szeretsz ebben a párosban?
JANCSÓ: Nem csak azt, hogy ketten vannak.
JANCSÓ: És barna. De tudtad azt, hogy amikor az első filmem forgattuk, még nem volt szakállam, s ennek tiszteletére a mai napig nincs szakállam? Nem másért mondom, csak úgy. Mert hogy neked van. És ez nem rossz, ne érts félre, egyenesen remekül áll neked, megszab, olyan Marxos... de hogy érted, tartsd is tiszteletben az ilyesmit.
HÁPOG: Visszatérve a filmekre, hányat gyártassz még le, szerinted?
JANCSÓ: Még annyit, amennyit eddig is. Van időm, tudod. Reggel felkelek, fogat mosok, reggelizek, fogat mosok, megsétáltatom a kutyát. Ekkor már hat óra öt van, a munkások is ébredeznek, a munkahelyeiken. S akkor lassan dél, de addig megírom a forgatókönyv második felét. Tudod, azt úgyis könnyű, a kisujjamban van, meg aztán kb így néz ki:
KAPA:
[ordibál, lebassza Petit - IMPRÓ]
PETI:
[felveszi a majonézes kenyeret a földről, aztán ledobja]
"De ne ordibálj, Kapa!"
Szóval jön ez már, mint a halál. De ne izgulj. Jó film lesz ez is. Értek hozzá. Tudod, ebből vettem a kocsit, a házat. S azért mégiscsak, a Jancsó, az Jancsó. Nem kancsó. Na szevasz.


0 comments:
Post a Comment